Eleg hosszu ejjeli utazas utan megerkeztunk. Egy altatoval eltuk tul az egesz ejjeli repulest, kibirhato volt. A gep nyikorgott, regi darab, de hat a legitarsasag egyetlen gepe, a masik par honapja elromlott. Recsegett-ropogott, de vegulis itt vagyunk. Mellettem egy holland csaj ult, aki tobbszori nekifutassal szinultig toltotte a hanyaszacskot, majd azt az oleben fogva elaludt. Vegig izgultam, hogy elalszik es a kezebol kiesik, pont felem. De megusztam.
Most kapjuk meg az autot, aztan indulunk a sivatagba.
2013. április 28., vasárnap
2013. április 27., szombat
Frankfurt
Nagyon razos volt a repulout, foldet is odacsapva ertunk. Upgrade nincs, turista osztalyon repulunk, de nem baj, remelem atalusszuk az ejszakat
Indulás
Indulás napja.
Volt egy kis izgalom, mert Radu megbetegedett és felmerült, hogy nem is tud eljönni. Az azért durva lett volna, hogy 2 hét egyedül, végig én kell vezessek - a másik oldalon (noha a sivatagban nem biztos, hogy ez számított volna). Biztos sorsszerűségnek fogtam volna fel és ki tudja, hogy a csend, magány milyen megvilásogosodást hozott volna, de a világ megnyugodhat, mindketten megyünk.
Persze, az izgalom nem múlt el, de ez már a normál szinten van és mind a 10x ellenőrzés után megnyugodtam, hogy az elmúlt pár percben sem vette ki senki az útlevelemet a táskából.
Hát majd jelentkezem időnként, ha tudok.
2013. április 17., szerda
A visszaszámlálás elkezdődött
10
Ennyit alszom még az indulásig, ide nem számítva a munka közben vagy a volánnál történő rövid elalvásokat. Vízumom is megvan, kisebb izgalommal, merthogy az ügyintéző akinek a kezébe adtam az útlevelem, meghalt. Nem hiszek az előjelekben, de ha hinnék is nem tudnám mit kezdjek ezzel.
Van végleges programunk is, mármint tudjuk mindennap hol kelünk fel és hol fekszünk le, a napközbeni programokat pedig nyilván a körülmények fogják meghatározni.
2013. április 3., szerda
Vészesen közeledünk
És egy egész hónapot kihagytam. A március jött és gyorsan el is úszott - a szó szoros értelmében. Nem sokat foglalkoztam az utazási előkészülettel és erre szinte rá is fáztam. Amikor elkezdtem mondatonként olvasgatni az útitervet, akkor derült ki, hogy nekem vízumra is szükségem van, valamint nemzetközi jogosítványra. Ezeket most intézem, de mindennap arra gondolok mi van ha nem olvasom el figyelmesen a programfüzetet és Frankfurtban vagy Windhoekben derül ki, hogy ja, vízum az nincs.
Pedig most már hetekben számolok, nemsokára napokban, órákban. Kezdem érezni az izgalmat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)